Hazai körkép
Biciklizni általában már óvodáskorban megtanul az ember, de ahogy ők tudnak "tekerni", arra a legtöbben talán sohasem lesznek képesek... Bár ki tudja, ki kell próbálni!
Szinte egyáltalán nincsenek pályák mégis, feltörekvőben van a BMX-őrület Magyarországon! Nincs egyszerű dolguk a hazai menőknek, mert nemcsak elfogadtatni és megszerettetni kell kedvenc sportágukat a laikusokkal, hanem emelett magas szinten teljesíteni is, hogy legyen hivatkozási alapjuk. A lécet maguk számára is magasra tették, de mint mondják, csak így tudnak az ebben is sokkal fejlettebb nyugat nyomába eredni. A társadalom általában csak a lázadó kamaszokat látja a BMX-esekben, pedig nagyon komoly sportteljesítmény húzódik a háttérben. Még a főváros sem ontja a megfelelő minőségű félcsöveket, a bicikliseknek, a sportolni vágyóknak saját maguknak kell felépíteniük a pályát. Hasonlóan a kerékpárutakhoz, a BMX-es világ is híján van elegendő "küzdőtérnek". A meglévő létesítményeknek pedig nem tesz jót, hogy a gördeszkásoknak épített, falemezekből álló pályákat sokkal inkább amortizálja a BMX.
Wild, wild west
A magyar szinten legjobb fiatalnak tartott Ivánfi Balázsnak is feltett szándéka, hogy beérje a nyugati BMX-eseket. Nem tetszik neki, ami Magyarországon körülveszi a sportágat, a pályák hiánya és a megbecsülés teljes elmaradása nem segíti a fejlődést. Az emberek nem látják azt a kemény munkát, azt a magas szintű teljesítményt, amelyet a trükkök kidolgozásával ők végeznek, sőt akkor még nem is szóltunk az esések miatti fájdalmakról, sérülésekről és zúzódásokról. Amióta a különböző extrém csatornák ontják magukból a BMX-es műsorokat, a hazai versenyzőknek is könnyebb dolguk van, mert a külföldi "nagyokat" látva elleshetik a fortélyokat, és maguk is képesek látványos trükkök bemutatására
Egy látványos trükk-csupán tehetség, jó bringa és helyszín kell hozzá...
A megbecsülésükért is hajtanak a bringások
Külföldön nemcsak morálisan, hanem, sok más dologhoz hasonlóan, anyagilag is jóval előrébb járnak. A nevezési díjak és a győzelmi prémiumok is a hazai átlag sokszorosai. Magyarországon eddig még nem ismerték fel, hogy ebben a nyugaton népszerű sportágban mekkora lehetőség, kiaknázatlan terület, mennyi pénz rejlik. A szponzorok sorban állnak a BMX-es versenyzőknél, hogy jobbnál jobb, exkluzívabb szerződést kössenek velük. A versenyzők utaztatását, nevezését, ruházatát, felszerelését átvállalják, hogy ne csak szóban legyen profi a sportoló. Amíg nálunk nem látják be mindezt, addig biztos, hogy csak néhány tényleg kiemelkedő, kitartó tehetség tűnik majd ki, de igazi tömegbázisa nem alakul ki a sportágnak. Ha a kezdetben természetesen szülői segítséggel induló lelkes BMX-eseket az első pár sikertelen próbálkozás (bukás, esés) nem kedvteleníti el, akkor kitartó munkával bekerülhetnek a legjobbak közé. Nemcsak Magyarországon, hanem Hegyeshalomtól nyugatra is. Álom? Talán hamarosan valóság lesz...
Erdő vagy mező, a bátor BMX-esnek mindegy, a jó terep viszont nélkülözhetetlen az élvezethez
|